Scott a kezét tördelte miközben egyik lábáról a másikra állt. Soha eddig életében nem érezte még magát ilyen idegesnek, mint akkor, amikor a mozi előtt állva Sophiet várta. A Nap határozottan túl melegen sütött, a fiú érezte, ahogy egy izzadságcsepp végiggördül a tarkóján. Összesen tíz perce várakozott, és úgy érezte ez volt élete leghosszabb tíz perce. Bár előző este még arra is rávette magát, hogy megnézzen egy részt édesanyja kedvenc „csajos” sorozatából, totál felkészületlennek érezte magát az előtte álló randevúra. A versenyek során előfordult, hogy nála jóval nagyobb srácokat kényszerített földre, de ez a feladat talán még az ő erejét is meghaladhatta. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáztak keresztül a nagydarab srác fejében, mikor Sophie felbukkant az út túloldalán. Scott teste görcsösen megfeszült. Azt a pár percet, amit azzal nyert, hogy az autóktól Sophie nem tudott átjutni hozzá, arra használta fel, hogy vegyen pár mély levegőt és megpróbálja elűzni a gyomrát összeszorító görcsöt.
Bezzeg Sophie csak úgy ragyogott, ahogy átintegetett a fiúnak. Rajta egyáltalán nem látszott, hogy ideges lenne, sőt olyan kedvesség és nyugalom sugárzott az arcáról, mintha csak a tökéletes harmónia szelleme szállta volna meg. A közlekedés végre elcsitult egy pár percre, ezt kihasználva a lány gyorsan átsietett az úttesten.
- Szia Scottie! - fékezett le a még mindig idegesen fészkelődő fiú mellett. - Már alig vártam, hogy végre eljöjjön ez a nap! Biztos remekül fogunk szórakozni!
- Szia Sophie! - Scott igyekezett megacélozni az idegeit. Bármennyire is zavarban volt Sophie puszta jelenlététől, ő mégis csak egy sportoló volt, aki nem hagyhatta, hogy egy puszta randi leterítse a lábáról. - Már én is nagyon vártam, elhiheted.
- Ó, ebben biztos vagyok! - Sophie sejtelmes mosolyától Scott egy pillanatra majdnem elveszítette magára erőltetett magabiztosságát.
- Szóval akkor... Izé, melyik filmet akarod megnézni? - A lány igéző pillantása elől menekülve Scott a bejárat felé vette az irányt. Sophie vidám mosollyal az arcán indult utána. Kedvére volt, hogy láthatta, a mindig kissé agresszív, kemény Scott így megzavarodik csak attól, hogy kettesben vannak. Tetszett neki, hogy a kemény fedél tényleg puha lelket takar. Könnyedén a fiú oldalához simult, amikor beléptek az épületbe. Scott egy picit megfeszült, de végül nem lépett el mellőle.
- Azt hiszem, valami romantikusat!
Sophie látta, ahogy Scott arcára kiül némi csalódás, de aztán nagyot nyelve azt válaszolta:
- Ha tényleg azt szeretnéd! Nyugi, csak vicc volt. Eszembe se jutott mindjárt az első randinkon nyálas filmet nézetni veled - A Sophie arcán szétterülő huncut mosoly még jobban megdobogtatta Scott szívét, pedig az már így is ki akart ugrani a helyéről, csak azért mert érezte a lány törékeny testét az övéhez simulni.
- Akkor mit szeretnél?
- Mit szólnál ahhoz a vígjátékoz? - bökött Sophie az egyik plakát felé. - Nagyon sokan dicsérték.
- Rendben! - Scott széles ösvényt vágott a tömegben, ahogy a kasszák felé vette az irányt, így Sophie könnyen követni tudta.
Kezükben a két jeggyel aztán a büfé felé indultak, ahol már méteres sor kígyózott. A pár beállt az utolsó két ember, két tizenéves srác mögé. Sophienak egyből unszimpatikus volt a két vásott arcú kölyök, és nem is tévedett velük kapcsolatban. A két suhanc kisvártatva belekötött az előttük álló kócos, szemüveges kisfiúba. Azt, hogy a pénzét akarták elvenni, vagy a helyére pályáztak egyikőjük se értette, de Scottnak nem is volt szüksége erre az információra, hogy feltámadjon benne a harag: fenyegetően a kötözködő fölé tornyosult, és kérdőre vonta őket. Azoknak persze több se kellett, közel sem voltak olyan harciasak, mint nem olyan rég a Rosatti srác a suli parkolójában, fülüket behúzva menekültek el. A megmentett kissrác hálától piros arccal rebegett köszönetet a srácnak, majd egy pattogatott kukoricával felszerelkezve elindult a vetítőterem felé.
- Scott nagyszerű voltál! - Sophie közel sem olyan félénken fejezte ki az örömét, mint a fiú, lelkesen átölelte a döbbent Scottot.
- K-Komolyan gondolod? - a birkózó egészen elvörösödött.
- Még szép! Szerintem fantasztikus, ha valaki arra használja az erejét, hogy kiálljon a kisebbekért. Ezt nagyon kedvelem benned. - Most először Sophie is egy kicsit elpirult. - Azt is láttam, amikor az udvaron megvédted Marlont. Igaz, úgy gondolom, egy picit lehettél volna finomabb, de attól függetlenül nagyszerű, amit tettél.
Scott lemerevedett a bók hallatán. Csak akkor ocsúdott fel, amikor Sophie megragadta a kezét, és a pulthoz rángatta.
Pár perccel később, jó pár zacskó csokival és két üdítővel kiegészülve elfoglalták a helyüket. A kezüket, talán véletlenül, de összekulcsolva felejtették egész a film végéig. Mire kiléptek a moziból már kezdett alkonyodni.
- Ha neked is jó, szívesen hazakísérlek. Már sötétedik, nehogy történjen valami! - ajánlotta fel Scott.
- De te épp a másik irányban laksz! - Sophie persze nagyon szívesen töltött volna még egy kis időt a fiúval, de nem akart neki kellemetlenséget okozni.
- Nem baj, szeretek sétálni.
- Nos, ebben az esetben nagyon örülnék neki.
A Sophiék felé vezető úton a lány mindenféle apróbb történetet mesélt a fiúnak a saját életéből, mivel belőle alig bírt pár szót kihúzni. Ezt betudta a fiú zavarának és azzal nyugtatta magát, hogy majd később biztos jobban feloldódik. Már ha ő is akar következő alkalmat.
Scott csalódottan vette tudomásul, hogy megérkeztek a lány otthona elé. Úgy érezte, örökké el tudná hallgatni a csilingelő hangját.
- Nagyon jól éreztem ma magamat, Scott! - Sophie mosolya őszinte volt, ahogy a fiúra nézett.
- Esetleg lenne kedved máskor is találkozni?
- Nagyon szívesen! - a lány halovány puszit nyomott a fiú arcára, majd berohant a házba, mielőtt Scott bármi mást mondhatott volna.
/Criszi fejezete/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése