18.

A C-sek osztályfőnöke, John Hill, az órák után összegyűjtötte a diákokat, akiknek jelenésük volt az iskolapszichológusnál. Hill tanár úr úgy gondolta, jobb ha ő maga gondoskodik arról, hogy biztosan odaérjenek a beszélgetésre, mert jól tudta, akad pár olyan diák, aki biztosan meglépne. Először Hella Duncant csípte el a rajz órája után, majd pedig a saját osztályához igyekezett, akik éppen egy biológia dolgozaton estek át az emeleten.

- Tara Cross, Autumn Davis! - kiáltott a lányok felé az osztályfőnök és magához intette őket. - Konion és Aaron is jöjjenek! - szólt hátra a fiúkhoz.

Tara egy fancsali grimaszt vágott, de amint meglátta bagós barátnőjét a zöld egyenruhájában, egy fokkal jobb hangulatba került.

- Látom te sem maradsz ki a balhékból - veregette meg barátságosan Hella vállát.

- Úgy ismersz te engem? - mosolyodott el, de hamar az arcára fagyott a vigyora, amint meglátta Koniont és a mögötte ballagó Aaront.

Amióta mind a két sráccal csókolózott, teljesen összezavarodott, és inkább kerülte őket, amíg nem döntötte el magában, hogy kitől mit is szeretne pontosan.

Aaron mosolyogva köszönt Hellának, Konion viszont meg se szólalt, még csak rá sem nézett. Hella tudta, hogy megbántotta őt a távolságtartásával, főleg miután a fiú bevallotta neki az érzelmeit.

- Mehetünk? - a tanár érdeklődve futtatta végig tekintetét a diákokon. Miután mindenkitől kapott egy néma bólintást, elindultak Dr. Svetlana Petrovszkorohoz, az iskolapszichológus szobájába. A dögös iskolaorvos, önként elvállalta a pszichológusi posztot is, amiből frissen lediplomázott a munka mellett. Orosz származása lévén, sajátos gondolkodásmódja és módszerei sikeresnek bizonyultak a diákok közti problémák megoldására.

A tanár egy emelettel lejjebb vezette Hellát és a vörös ördögöket, ahol a folyosó végén már várta őket a doktornő. John Hill köszönés gyanánt odabiccentett a nőnek, aztán beterelte a diákokat a szobába.

- Meghoztam a balhésok krémjét, sok szerencsét hozzájuk! Vagy inkább kitartást - felsóhajtott, ugyanis jól tudta, hogy a nem lesz könnyű velük.

- Jól fogunk szórakozni, legalábbis én biztosan - mosolyodott el Svetlana, és kecsesen belibbent a szobába. A kulcsot elfordította a zárban, ami egy hangos kattanással jelezte, hogy innen nincs kiút.

A diákok riadtan pillantottak egymásra, majd a doktornőre.

- Üdvözöllek titeket! Bátran foglaljatok helyett - mutatott a székekre, amik egy kör alakot formáltak a szoba közepén, akár csak egy csoportterápián. Hella helyett foglalt a kör bal oldalán, Tara pedig csatlakozott hozzá. Autumn a kör jobb oldalán kereset egy szimpatikus széket. Egyáltalán nem tetszett neki ez az elrendezés, mert akárhová is ült, Tara Cross arcát kellett bámulnia. A múltkori kis incidens óta egyenesen kerülte a röplabdás lányt. Nem kívánt újabb kék, zöld foltokat az arcára. Konion pár üres székkel arrébb, Autumn közelében telepedett le, Aaron pedig mindenkitől tisztes távolságban, a doktornővel szemben, a kör másik oldalán.

Dr. Petrovszkoro keresztbe vetette lábait, szoknyája pár ujjnyival feljebb csúszott a combján, ezt pedig a fiúk akaratlanul is megbámulták, ahogyan az orvosi köpeny mögül kikandikáló mély dekoltázsát is. Konion inkább elkapta a tekintetét, és vörösödő arcát igyekezte palástolni. Aaron is gyorsan más felé terelte a figyelmét, amint találkozott tekintete a doktornőével. Svetlana szerette a fiúk figyelmét, de sosem élt vissza velük, csupán az egoját növelte. Amint észrevette a srácok reakcióját, kihúzta magát és körbeadott egy kemény fedeles irattartót, amire pár papírt tűzött.

- Írjátok alá a titoktartási papírokat! - utasította őket, és előhalászott egy tollat a köpenye zsebéből, amit tovább adott.

- Milyen titoktartást? - értetlenkedett Hella, és összehúzott szemöldökkel vizslatta a papírok tartalmát.

- Nem hallottál még az orvos-páciens titoktartásáról? - kuncogott Autumn. Jól elszórakozott Hella tudatlanságán, mire Tara gyilkos pillantásokat lövellt felé.

- Arról szól, hogy ami ebben a szobában történik, elhangzik, arról senki nem beszélhet - magyarázta éles akcentusával, türelmesen a doktornő.

Konion feljebb ült a székében és szóra nyitotta ajkait:

- És az mire jó?

- A bizalomra - válaszolt Svetlana, és acélos jeges tekintetét a fiú meleg szemeibe mélyesztette.

A papír pillanatok alatt körbe ért, mindenki alá szignózta beleegyezését. Aaron türelmetlenül bámulta a falon lévő órát, már el kellett volna indulnia az edzésre. Nem értette minek kell még újabb terápiás büntetés, az elzárással ezerszer jobban járt volna. Ahogy végig futtatta fejében a gondolatot, már lendítette is a magasba a kezét.

- Ne haragudjon, de nem látom ennek az értelmét. Nekem edzésen lenne a helyem. A tavaszi versenyekre kéne készülnöm - magyarázta ártatlan angyali arccal.

Tara egyetértően bólogatott.

- Nekem is edzésem van, és a bajnokságok fontosabbak, mint egy osztályos terápia - kontrázott rá, mire Aaron mosolyogva nyugtázta egyetértését. A röplabdás lány belepirult az úszóbajnok csábos mimikájába.

- Megértem, hogy lenne jobb dolgotok is. Viszont az elfojtott agressziókat le kell csitítani, amit egy elzárással vagy figyelmeztetéssel nem lehet megoldani.

- A sport levezeti az elfojtott agressziót - szólt bele Hella, miközben keresztbe font karokkal méregette a vele szemben lévő Koniont.

- És attól a probléma megoldódik? - felhúzott szemöldökkel méregette Petrovszkoro a diákokat.

- Nem tarthat itt akaratunk ellenére. Ha nem enged ki minket, akkor... - ugrott fel a felbőszült Tara, de Svetlana közbe szólt.

- Akkor mi? Engem is a gyengélkedőre juttatsz? - pillantása rideg és tekintély parancsoló volt, arca komor és rezzenéstelen, mint egy bérgyilkosnak, legalábbis arra emlékeztette a többieket.

Néma csend borult a szobára, mely a pszichológus győzelmét erősítette meg. Az ajtó zárva maradt, a diákok pedig pár órára a doktornő foglyaivá lettek. Tara szótlanul visszaült a helyére és duzzogva összefonta karjait a mellkasa előtt. Dr. Petrovszkoro felállt és a mögötte lévő íróasztalhoz sétált vörös magassarkújában. Aaron és Konion hátulról is szemügyre vette a doktornőt, ezt pedig Hella is észrevette, és szúrós pillantásokat küldött a fiúk felé, hogy állítsanak magukon. Autumn csak némán kuncogott a jeleneten, majd amint szembe fordult velük a pszichológus, azonnal faarcot vágott.

- Nos, akkor kezdjünk neki - szólalt meg végül a doktornő, és egy poharakkal megpakolt fémtálcát tartott maga előtt. Mindenki kezébe nyomott egy-egy poharat, majd az üres tálcát az asztalra rakta, és kecses csípőringásokkal visszatért a helyére. A poharak aljára pár ujjnyi, átlátszó folyadék lett öntve. Aaron furcsállva meredt a pohárra, aztán Hellát vette figyelembe, aki értetlenül nézett körbe, majd egy vállrándítással meghúzta poharának tartalmát. Amint közelebbről is megismerkedett a Duncan lány a folyadékkal, olyan hevesen prüszkölte ki, hogy a vele szemben lévő Koniont terítette be vele. Köhécselve meredt az üres pohárra, majd a többiek arcán kezdett el röhögni, akik szintén beleittak poharukba. Mindenkit váratlanul ért a vodka, amit naivan víznek hittek, így szó nélkül felhajtották. A pszichológus arcán egy aprócska mosoly görbült a szája sarkába. A látvány röhejes volt, viszont a tanulók még jobban felháborodtak, miközben égő torkukat markolászták.

- Maga leitat minket? - csodálkozva meredt Konion a nőre.

- Ugyan, csak orvosilag csökkentem a köztetek lévő feszültséget.

- Akkor jöhet még egy kör - vigyorgott Konion és a doktornő felé emelte poharát.

Autumn rácsapott a fiú vállára és mérgesen, összehúzott szemekkel ingatta a fejét.

- Iskolaidőben tilos inni, ezért még ki is csaphatnak minket!

- Ne légy már ennyire ünneprontó - sziszegte fogai közt Konion.

- A titoktartás kötelez mindenkit! - emlékeztette őket a pszichológus. - Nem szeretném visszahallani, hogy elcsicsergi valaki a módszereimet - egyesével mindenki szemébe nézett acélos pillantásával és bérgyilkos arcmimikájával.

- Most pedig írja le mindenki a nevét, és pár sorban hogy miért került ide - osztotta szét a papírokat és tollakat, amit az íróasztala mélyéről kotort elő. Pár percig sercegő tollakat lehetett hallani az egész szobában. Petrovszkoro doktornő addig csendben megfigyelte őket, és fejben elemezte mindenki testtartását és testbeszédét. Amint az utolsó is befejezte a körmölést, visszakerültek a lapok a pszichológushoz, aki egyesével végig olvasta az irományokat. Egy darabig hangosan hümmögött, mire a diákok kíváncsian felpillantottak rá.

Tara, Aaron és Autumn feje kezdett betompulni a vodkától, ugyanis még nem volt alkalmuk ebédelni. Legalább morcos hangulatuk hamar elillant, míg Hella és Konion meglehetősen jól bírták az alkoholt, így nekik meg se kottyant az a pár centiliter vodka.

- Azt kell mondjam, hogy egy személy az egész baj forrása - szólalt meg végül Svetlana. - Mégpedig Aaron Trage - emelte a szembelévő úszóbajnokra hűvös tekintetét, aki meglepett arccal meredt vissza.

- Valahogy sejthető volt - morogta orra alatt Konion, mire Hella ellenszenvesen ránézett, amit a fiú hasonló tekintettel viszonzott.

- Azt hiszem nehezebb dolgom lesz, mint azt sejtettem - sóhajtott fel Petrovszkoro.

- Doktornő, szerintem jöjjön egy második kör - rázta meg Konion az üres poharát, mire mindenki halványan elmosolyodott, még a pszichológus is.


/Barbara Rikki Cartland fejezete/