20.

Nicolette Contre nem bírta kiverni a fejéből azt a délutánt, amit Nathan Clarksonnal töltött, azonban be akarta tartani az Adam Claksonnal kötött egyezség ráeső részét - mondhatták a lányt nagyképűnek, lenézőnek, de szószegőnek soha. Nathan jelenléte összezavarta a lányban dúló érzelmeket, amiket Aaron Trage iránt érzett, viszont próbálta elhessegetni a fejéből az új Clarson gondolatát, hiszen ő teljesen oda meg vissza volt Aaronért. Legalábbis ezzel próbálta magát hitegetni, mikor folyamatosan Nathan mosolyának emléke furakodott a gondolataiba.

Nicolette inkább úgy döntött, minél hamarabb cselekszik, annál előbb lehet az övé Aaron Adam kis segítségével, így elkerülheti a további bűnös gondolatokat az alig ismert szívtipróról. Ki akarta használni a helyzetet, hogy mindenki éppen a balhés brigádra fókuszált, akiket az iskola-pszichológushoz küldtek. Maggie Blackwood művészpalánta módjára rajzszakkörre járt, amit 

hetente kétszer tartottak, ezen a héten sem maradt el. Nicolette délután ötkor a rajzterem előtt szobrozva várta, hogy a lány végezzen és megkezdődhessen a hadművelet.

Maggie meglepődve vette észre Nicolette-t, aki azonnal félrehívta őt a legegyszerűbb indokkal a világon.

- Olyan szép a hajad, az enyémmel meg nem tudok lassan mit kezdeni - biggyesztette le az alsó ajkát Nicolette. Ha az ember igazán ismerte Contre kisasszonyt, az első pillanattól kezdve nyilvánvaló volt a hátsó szándék, ugyanis mások dicsérete nem tartozott a lány szokásai közé.

- Köszi - motyogta Maggie zavartan. Igazából soha nem szólította meg azelőtt Nicolette, így a lány furcsállta is egy kicsit, hogy miért dicsérgeti a másik csak úgy.

- Mit szólnál hozzá, ha eljönnél velem ma délután vásárolgatni és megmutatnád, hogy mit raksz a csillogó fürtjeidre? - javasolta Nicolette megsimítva Maggie fekete haját.

Így kezdődött az a mérhetetlen jópofizás, amit Maggie kapott Nicolette-től, pár drága ajándék kíséretében, amikkel mondhatni könnyen meg lehetett fogni a naiv lányt Konion ellenzése mellett. Ugyanis a srác nem akarta, hogy az unokatesója elkallódjon, de a lánynak tetszett az a kevéske rivalda fény, amit Nicolette új barátjaként kapott. Mindössze két hét alatt már szinte minden nap eljártak a Garden egyik legjobb asztalához, hogy megbeszéljék az élet nagy dolgait teázás közben, az egyik ilyen alkalommal hozta szóba Nicolette a szövetségesét.

- Ez az Adam milyen jó pasi, nem? - bökött az említett felé alig észrevehetően. Adam a Garden egyik másik végében ült a haverjaival, éppen nevettek valamin. - Olyan rendes, humoros és édes a nevetése - sóhajtott fel a lány, miközben az egyik hajtincsével játszadozott.

- Én nem hinném - tiltakozott Maggie lesütve a szemét. - Konion különben sem szereti, ha vele vagyok, amúgy se kedvelem, mióta megütötte az unokatesómat - ráncolta össze a homlokát a lány.

- Ugyan már - legyintett Nicolette, majd beleivott a teájába. - Koniont azt sem értékelte, hogy velem vagy, pedig milyen jóban vagyunk - mosolyodott el a lány oldalra billentve a fejét.

- Ez igaz - értett egyet vele a másik, Nicolette pedig hangtalanul elfojtotta a nevetését. Elégedett volt magával.

- Csak adj egy esélyt, tudod, nagyon tetszel neki - kacsintott Nicolette az előtte ülő lányra. - Nem olyan rossz srác, mint amennyire azt róla terjesztik. Az emberek csak féltékenyek - kortyolt bele a teájába ismét.

- Majd meglátom - nyelt egyet Maggie elpirulva. Igazából még nem volt tapasztalata egy fiúval sem és kicsit tartott a csalódástól, de tetszett neki Adam külsőre.

Nem kellett a lánynak sokkal több biztatás, néhány hasonló beszélgetés után a kerítőnővel megtette a hatását. Adamnek már csak lépnie kellett.

Eközben Adam is intézkedni kezdett, szétnézett a haverjai közt egy olyan jó fizikumú pasit keresve, aki majd lefoglalhatja a drága Loryt. Végül ikertestvérére, Patrickre esett a választása, hiszen vele már sokszor együtt dolgozott különböző emberek megalázásában, így nem volt számára sem új a helyzet.

Patrick elvitte Loryt randizni párszor, aki annyira beleesett Patrick hírnevébe, hogy észre sem vette, hogy Patricket nem is érdekli vele kapcsolatban semmi sem.

A dolog igazán könnyűnek tűnt innentől kezdve, a harmadik héten a szövetséget követően már meg is születtek az alapok a két törtető javára, össze is ültek egy ebédszünetben a tetőn, a megbeszéléseik helyén. Mindketten elégedettek voltak a saját művükkel, Nicolette kezdte a dicsekvést.

- Azt hiszem, ha akarnál, akár holnap már be is mászhatnál a kicsike bugyijába - vigyorogta Nicolette a korlátnak támaszkodva. - Azt csinálsz vele, amit akarsz, innentől teljesen a tied.

- Az szép, nem hittem volna, hogy ennyire jó manipulátor vagy - füttyentett egyet Adam elismerően. - Akkor már csak oda kell mennem hozzá elhívni valahova és fülig szerelmes is lesz belém? - fonta össze a karjait a mellkasa előtt a srác kivillantva Colgate reklámba illő mosolyát.

- Ez csak tőled függ. Legyél vele kedves és a tenyeredből fog enni. Szerintem vigyél bele egy rakás romantikát meg minden, akkor nagyobb lesz a pofára esés - javasolta Nicolette egyik lábáról lassan a másikra hintázva. - Különben is, még ártatlan.

- Rendben, talán ki is próbálom - örvendezett Adam. - Talán még nagylányt is csinálok belőle, mielőtt teljesen megalázom őt - sóhajtott egyet, ahogy maga elé képzelte a helyzetet. - Én is elvégeztem a dolgom - tért vissza a valóságba az álmodozásból -, vagyis Patrick segített. Összeszedte magának Loryt, bár nem volt nehéz - nevette el magát a srác. - Az a lány komolyan levakarhatatlan, nem tudom, hogyan akarja majd lekoptatni.

- Ez remek - csapta össze a tenyerét Nicolette elégedetten. - Azt hiszem, eredményes volt a mi szövetségünk. Remélem, még társra találok benned majd a jövőben hasonló esetekben - nyújtotta Adam felé a jobbját, aki elegánsan a szájához emelte a lány kezét és ajkait a kecses kézfejhez érintette.

- Enyém a megtiszteltetés - mosolyodott el a srác, majd otthagyta Nicolettet egyedül.

A lány ugyanígy tett, iskola után az első dolga az volt, hogy megkeresse Aaront. Az úszó éppen edzésre indult, már nagyon edzéshiánya volt a sok elzárás miatt, amit a verekedés miatt kapott. Nicolette még a folyosón el tudta őt kapni. Már nem sokan voltak a suliban, a legtöbben már kicsengetéskor eltűntek az épületből - kis túlzással persze. 

- Szia, már találkoztunk az uszodában - lépett elé mosolyogva a lány.

- Igen - felelte egy kissé zavartan Aaron -, emlékszem. Mit szeretnél tőlem? - kérdezte kicsit sürgető hangnemben, mert már hívta a víz szava.

- Van kedved velem eljönni a Gardenbe mondjuk edzés után? - kérdezte a lány nagy reményeket fűzve a dologhoz.

- Sajnálom, de már van egy lány, aki tetszik - utasította el udvariasan Nicolettet Aaron, majd kikerülte és gyors léptekben elhagyta a folyosót.

Nos igen, erre talán nem számított Contre kisasszony, mégsem volt olyan csalódott, mint amennyire gondolta, hogy az lesz egy elutasítás után. Igazából legbelül örült neki, mert még volt egy srác a tarsolyában, aki őszintén szólva jobban bejött neki, mint Aaron, csak addig nem akarta bevallani magának. Ugyan, hiszen Nathan is egy Clarkson volt attól függetlenül, hogy ő csak az ikrek féltestvérének született, az utóbbi három hétben pedig egy másik Clarksonnak segített átverni valakit. Nem hangzott biztatónak, még fejben sem.

Nathan kellemes hangja szakította ki mély elmélkedéséből, ahogy ott ált egyedül a folyosó közepén a padlót bámulva.

- Szia, szépség - tette a srác a jobb kezét a lány vállára, mire az megrezzent, megijedt egy picit. - Jól vagy? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel. - Nem válaszoltál az SMS-eimre - mondta kissé csalódottan. - Nem érezted magad jól velem legutóbb?

- Nem erről van szó - sütötte le a szemét Nicolette. - Csak tudom, milyenek a Clarksonok, ennyi az egész - hadarta el, ami már hetek óta nyomasztotta a szívét.

Egyáltalán nem tetszett Nathannek ez a kijelentés - amúgy sem szerette, ha egy kalap alá veszik a féltestvéreivel -, de sejtette, mire céloz a lány, hiszen a családjukban a férfiak mindig is kicsapongó életet éltek.

- Szóval olyan vagyok, mint egy Clarkson? - kérdezett vissza a srác, bár jól tudta, hogy a lány még nem ismerheti őt, hiszen alig beszéltek, csak előítéletei voltak. Két tenyere közé fogta a lány arcát és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen, majd gyengéden, de röviden megcsókolta őt. - Úgy smárolok, mint egy Clarkson?

- Nem tudom, ez volt az első alkalom - válaszolt Nicolette elpirulva. - Különben meg ezt nevezed te smárolásnak? - utalt a csók rövidségére. Zavarba hozták Contre kisasszonyt, ez sem volt mindennapi látvány.

- Kis telhetetlen - kuncogott Nathan, aki már húzta is volna magához a lányt ismét, hogy megadja azt, amire a másik vágyott, azonban Nicolette a srác szájára tapasztotta a kezét.

- Nem így és nem most. Ahhoz még el kell vinned randizni egy párszor - lépett el a lány Nathantől, majd elindult a kijárat felé.

- Szóval eljössz velem randizni? - kiáltott utána a srác fülig érő szájjal.

- Talán - szólt vissza Nicolette, ami egy határozott igent jelentett. Mosolyogva lépett ki az iskola ajtaján.

A nap számára is eredményesen zárult, még Aaron elutasítása ellenére is. Kíváncsi volt, mit akarhat tőle igazából Nathan, mert az a csók nagyon biztatónak tűnt és valahogy érezte a srácon, hogy nem csak szórakozni akar vele, viszont nem akart csalódni sem. Azonban az átverés mesterét nem lehet átverni, erre volt a legbüszkébb.


/Bonnie Wheatbloom fejezete/