14.

Késő délután, az órák után Scott és Marlon elindultak a Gardenbe. Az úton nem sokat beszélgettek, éppen csak annyit, hogy milyen bunkók egyes emberek, élükön Nicolette-tel, aki bizony csúnyán megalázta a birkózót. Befordultak az utcasarkon, s már lehetett is látni a híres kávézó vajszínű épületét. Takaros kis hely volt, okkal nevezték Gardennek, hisz hátsó terasza egy bájos kis kertecskére nézett. A két fiú belépett a helyiségbe, hol halk zene szólt, kávé-, tea- és forrócsokoládé illata keveredett a frissen kapható péksüteményével. Marlon céltudatosan a hátsó bokszokhoz vezette Scott-ot, hogy senki se zavarhassa őket tanulmányaikban. Rendeltek egy-egy kávét, majd hozzáláttak kipakolni a tankönyveket.

- Szóval - kezdte Marlon, a fizika könyvében lapozgatva. - mit tudsz Newton-ról? - kérdezte Scott-tól, aki mindeddig csak a hangulatos helyiséget fürkészte, nem figyelve osztálytársa kérdésére.

- Khm, Scott! - szólt rá korrepetitora, mire a fiú gyorsan megrázta a fejét, és teljes figyelmét Marlonnak szentelte. Legalábbis egy ideig, ugyanis nem sokkal később feltűnt egy  osztálytársuk, Sophie, aki aznap nem volt iskolában. Kedves, és segítőkész lány volt. Barna haját általában két fonatban hordta, amit egy kék masnival tűzött össze a feje búbján. Iskolai egyenruháját lecserélte átlagos, hétköznapi farmerre, és ingre, ami még vonzóbbá tette a lányt. Scott tátott szájjal figyelte, ahogyan Sophie az asztalukhoz siet.

- Sziasztok, fiúk! - köszönt kedvesen a két srácnak, mire Marlon kedvesen viszonozta a gesztust, azonban a birkózó csak mekegett-makogott, pont, mint reggel. 

- Szervusz, Sophie! Merre jártál ma? Hiányoltunk az iskolában - kezdeményezett beszélgetést Marlon, mire a lány elmesélte, hogy fogorvoshoz kellett mennie, ugyanis fájlalta az egyik fogát, de szerencsére nincs komolyabb baja. 

Scott csak csendben üldögélt, és hallgatta a lány édesen csilingelő hangját, és aranyos nevetését. Igazán tetszett neki Sophie szerénysége és kedvessége, s már két éve szerelmes is volt belé. A mindig harcias birkózó ezen a téren nagyon félénk, ezért nem merte soha megszólítani Sophie-t.

Miután Marlonnal befejezték a társalgást, Sophie a fiúk elnézését kérve kiment a mellékhelyiségbe.

- Basszus - fújta ki a levegőt Scott. Egy kis időre fellélegezhetett.

- Mi a baj Scott? Nagyon vörös az arcod. Meleg van, kimenjünk? - érdeklődött Marlon, aztán rájött, hogy a sportolónak nincs melege. Csak szerelmes. - Várj, ne mondj semmit, látom, hogy Sophie-val kapcsolatos a dolog. - mosolygott a barna hajú srác. 

- Ennyire feltűnő? - kérdezte Scott, mire Marlon megrázta a fejét.

- Ne aggódj, segítek. Először is, szólalj meg, és ne legyél ennyire szerencsétlen. Kérdezd meg tőle, hogy van, érdeklődj iránta! - a birkózó csak bólogatott, igyekezett felfogni a fiú szavait. Ekkor tért vissza Sophie. Marlon úgy szétterpeszkedett az ülőgarnitúrán, hogy a lány Scott mellett foglaljon helyet.

- Látom, tanultok. Segíthetek valamiben? - ült szorosan a sportoló mellé.

- Ööö - kezdte, és félve Marlonra pillantott. Ő csak bólogatott mosolyogva, így tovább fojtatta az elkezdett mondatot. - Megköszönném. Épp fizikát tanultunk, azaz elkezdtük.

- Nagyszerű! - mosolygott a lány is. - Hol tartotok?

Marlon új barátja segítségére sietett, megmutatta Sophie-nak, hogy mit kell átnézni. Pár perc múlva Sophie telefonjának hangja szakította félbe a tananyag megbeszélését. A barna hajú szépség elnézést kérve a srácoktól felállt, és arrébb sétálva elkezdett a készülékbe beszélni. 

Mikor hallótávolságon kívülre ért, Marlon elkezdett a birkózónak magyarázni:

- Kezdésnek nem rossz. Figyelj oda rá, és... - folytatta volna, de a lány hamar visszaért.

- Hol is tartottunk? - mosolygott kedvesen, miközben újra a fizikakönyvet kezdte el böngészni.

Scott ismét a szemben ülőre pillantott, aki eltátogta, hogy "kérdezd meg tőle, hogy van, és dicsérd!"

- Milyen... szép vagy! - nyögte ki a fiú nagy nehezen, mire Soph elnevette magát. - Akarom mondani... - vörösödött el ismét Scott.

- Köszönöm Scottie, te sem panaszkodhatsz. - kacsintott a lány, mire a birkózó felbátorodott. Még senki sem becézte őt az édesanyján kívül, jól esett hallania ezt Sophie szájából.

- Hogy vagy? Nem fáj a fogad? Anyukád? Van kedved majd sétálni? - csak úgy dőlt a birkózóból a szó, mire a lány kicsit megszeppent, de mosolyogva adott választ a kérdésekre. Scott örömmel hallgatta a lányt, csak úgy itta a szavait. El is felejtette a reggeli affért az iskolában, és így, hogy szerelme segített neki a tanulásban, már sokkal könnyebben megértette az anyagot.

Marlon önelégülten figyelte az eseményeket. Tanári beosztása mellett most felvállalta a kerítő szerepét is, amit kifejezetten élvezett. Este hatkor már hármasban tanulták a fizikát, a kémiát és a matematikát, emellett számos biológiai esetet is megvizsgáltak. Scott számára igen eseménydús volt a délután, hisz a tanulás mellett életében először randira hívott egy csodaszép lányt, aki igent mondott az ajánlatra. Este kilenckor búcsúztak el egymástól. Marlon haza, míg Scott Sophie-t kísérte otthonába, mondván, veszélyes emberek járnak estefelé az utcán, de a lány tudta, hogy a fiú csak vele szeretne lenni, és ez így volt rendjén.


/Lexie Pop fejezete/