7.

Közeledett a karácsony, a diákok már napok óta csak a várva várt húzásról beszéltek. Tara Cross izgatottan vágtázott végig az iskola folyosóján, hogy még időben beérjen osztályfőnöki órára. A röplabda csapat egyik legjobb játékosa volt, tehetségének sok győzelmet köszönhettek a társai. Általában még a szünetek nagy részét is a tornateremben töltötte, és gyakorolt a többiekkel. Az iskolából nem egy fiú próbálta már becserkészni, de mivel Tara majdnem százkilencven centi volt, nehezen talált magának olyan pasit, akire fel tudott volna nézni. Legnagyobb szerencséjére azonban a sors egy osztályba rakta az isteni génekkel megáldott Aaronnal, a suli Poszeidónjával. Tara sokszor álmodozott az úszó izmos testéről, vadító mosolyáról, ellenállhatatlan tekintetéről, de sehogy sem sikerült becserkésznie magának. Annak ellenére, hogy gyakran a magassága miatt szekálták a lányt, mindenki nagyon szerette, hiszen kedves, mosolygós, közvetlen volt az arra érdemesekkel, de ezek a tulajdonságok Aaront látszólag hidegen hagyták.

Kicsengetés után Tara az udvarra ment, szeme villámokat szórt mindenkire, aki csak ráköszönt. Az egyik padnál megpillantotta Hellát, és azonnal felé indult, hogy kérjen tőle egy cigit.

- Ne is kérdezd, meg se szólalj! - morogta Tara, miközben Hella lábához hajította a táskáját, majd levágódott a padra. - Adj egy szálat!

- Veled meg mi történt, colos? - kérdezte a zöld egyenruhás lány könyékig a táskájában matatva.

- Direkt futottam órára, hogy ne én húzzak utoljára, erre az a picsa már előttem kihúzta Aaron nevét! Esküszöm, beverem a kis cuki arcát!

- Nyugalom, a felét nem értem az egésznek - mondta Hella, és egy szál cigit nyújtott Tarának. - Ki húzta ki Aaront?

- Autumn! - vágta rá a magas lány, aztán egy kis nyugalmat erőltetve magára megigazította a fekete copfját összefogó hajgumit, végül rágyújtott a cigire. - Ugye nem látszik rajtam, hogy szétvág az ideg? - fordult Hella felé.

- Hát, a sminked nem az igazi - felelte hosszas csendet követően.

- Remek.

- Mondd csak, mi a bajod Autumnnal? Jó fej, normális, és ha a szülei elengedik a Gardenbe, tök jól lehet vele szórakozni.

- Az a bajom vele, hogy azt hiszi, majd én lepasszolom neki Aaront, mert mi úgyis világi barátnők vagyunk. - Tara a mondat végét látványosan kifigurázva adta elő. - Jó, tényleg csípem a kiscsajt, de a pasimat nem adom!

- Igazából Aaron nem a pasid - szólt közbe Hella.

- Te meg kinek az oldalán állsz?

- Ha meg akarod tépni, akkor senkién, mert az én öklöm sorsdöntő lenne.

Tara fejcsóválva fordította előre a tekintetét, és magába fordulva folytatta a mérgelődést, miközben szívta a cigit. A kis jelenetet követően feltűnt az emlegetett lány, Autumn Davis is. Annak ellenére, hogy szerénynek és visszahúzódónak vallotta magát, mindig a lehető legrövidebb szoknyákban járt - még farkasordító hidegben is -, és előszeretettel kérette magát a srácoknak. Kislányos arcát barna haja keretezte, amiben mindig ott díszelgett fehér masnija, ez állítólag szerencsét hozott neki. Jelenléte mindig megosztotta a diákokat, csak a sportolók voltak vele jóban, mivel Autumn volt az iskola vezérszurkolója - ez megbélyegezte a viselkedését is. Tarával is jó viszonyt ápoltak egészen addig a pillanatig, míg azt nem mondta a röpis csajnak, hogy felejtse el Aaront, mert úgysem cseréli el a nevét. Autumn önelégült mosollyal sétált keresztül az udvaron, nem rejtette véka alá az örömét. Végre kihúzta a kiszemelt pasi nevét, kapott egy esélyt a medence királyánál, amit nem fog kihagyni, akárki is próbálja lebeszélni róla. Ahogy Autumn Helláék felé tartott, lenéző pillantást vetett a két lányra, mire az addig magában tomboló Taránál elpattant a cérna:

- Méregetsz, kislány? Gyere ide, ha gond van!

Autumn a szemét forgatva fordult el, de Tara nem hagyta annyiban, az ujjai közt füstölgő csikket osztálytársa vállának pöckölte. Hella elvigyorodott, hátradőlt a padon, majd rágyújtott egy újabb cigire, és várta a műsor kezdetét. A szurkolólány lassítás nélkül ment tovább, a csikk által hagyott hamufoltot szó nélkül lesöpörte a válláról. Tara fújtatva felpattant helyéről, és két lépés után belemarkolt Autumn hajába, aztán visszarántotta a pad mellé.

- Engem nézel le, te ócska? Azt hiszed, minden pasi arra vágyik, hogy megdöngethessen téged az öltözőben?
A kiabálásra kisebb csoport gyűlt a két lány köré, sokan előkapták a mobiljukat, hogy megörökítsék a jelenetet.

- Megőrültél, zsiráf, engedd el a hajam! - visította Autumn, közben a kezével kapálódzott, egyszer még el is találta Tara arcát. - Aaron úgyis az enyém lesz!

- Ez lesz a tiéd, ribanc! - A következő pillanatban Tara ellökte magától a lányt, meglendítette jobb kezét, aztán lekevert egy hatalmas pofont neki.

Az a tenyér nem egy meccs végeredményét döntötte már el, és most is egyértelművé tette a mérkőzést. Autumn egy zsák krumplit megszégyenítő kecsességgel dőlt el, néhány pillanatig csak mozdulatlanul hevert a földön.

- Na, ez a tiéd lehet - mondta kissé lehiggadva Tara, majd a kábult lány mellé köpött. - És ha szeretnéd, adhatok még belőle, van bőven.

A közönség soraiból néhányan Autumn fölé hajoltak, hogy közelről is megörökíthessék a látványt, mások csak szájtátva bámulták Tarát, vagy halkan sugdolóztak. Hella elismerése jeléül megtapsolta barátnőjét, felvette annak táskáját a földről, majd átnyújtotta neki.

- Menjünk, Góliát, Dávid nem bírta a visszavágót!

- De mi van, ha agyrázkódást kapott? - kérdezte Tara ijedten.

- Annyi baj legyen, a társai hetente egyszer leejtik - legyintett Hella, aztán elindult a suli nyitott kapuja felé. - Gyere, ezért meghívlak valamire a Gardenben!

- Rendben van, egy nagy bögre forró csoki jöhet! - Tara úgy sétált ki az udvarról, mintha semmi sem történt volna.

Tudta, valószínűleg értesíteni fogják a szüleit, talán még a játéktól is eltiltják egy időre, de nem érdekelte. Jól érezte magát, és biztos volt abban, hogy Aaron az övé lesz, ajándék ide vagy oda.

Autumn az orvosiban kötött ki, hárman cipelték odáig a mozgásképtelen lányt. Az arca kellően bedagadt, a szája csúnyán felszakadt, és nem sok mindenre emlékezett a történtekből sem.


/Baikon fejezete/