- Egy frászkarikát, rám nézett! - Ripakodott barátnőjére Lory. Már legalább húsz perce ültek a fülledt, párás levegőjű uszoda egyik padján, remélve, hogy az úszócsapat valamelyik tagjának megakad rajtuk a szeme. Álmukban sem gondolták volna, hogy Aaron lesz az, aki feléjük pillant. Aaron Trage az úszócsapat legjobbja, ideértve a külcsínt is. Hosszú barna haját lófarokba fogta, hogy ne lógjon őzbarna szemébe. Bronzbarna bőrén megcsillantak a vízcseppek, és ezek a cseppecskék bizonyították be, hogy egy lány a vízre is lehet féltékeny. Sokan a bajkeverő Clarkson ikrekért voltak oda, de Aaron... Hjaj!
- Istenem, ha hozzám vágnák, nem dobnám vissza... - sóhajtott fel Cassie hátradőlve. Aztán rögvest előre is hajolt. Lory követte a tekintetét, és amint meglátta Cassie izgalmának okát, összehúzta a szemöldökét, gyanakodva méregette az illetőt.
- Ez meg kicsoda?
- Te nem tudod?! Ez a lány a leghíresebb az évfolyamban, nem rég érkezett Franciaországból. De mégis mit akar Aarontól? - Szinkronban hajoltak még előrébb, hogy ki tudják szűrni a beszélgetés hangjait, de úgy, hogy közben a látványt se tévesszék szem elől. Az új lány gyönyörű volt, mindenki szeme megakadt rajta, legyen az nő vagy hím nemű. Utálták is érte épp elegen. Hosszú fekete haját gyönyörű franciakontyba csavarta, kék szoknyája és hozzá tartozó blézere olyan elegánsan ált rajta, ahogy senki máson. Szinte teljesen úgy nézett ki, mint egy milliomos celebcsemete, leszámítva egy dolgot. A mélyfekete necc harisnya volt az egyetlen ruhadarab a lányon, ami egyfajta vadságot tükrözött. Egyszerre volt extrém és egyszerű. Szóval tökéletes.
- Szia! - köszönt a lány Aaronnak. A srác meglepetten pillantott rá, annyira belemerült a gondolataiba, hogy észre sem vette, hogy valaki közeledik hozzá. Köszönésképp biccentett az újonnan érkező felé, és már ugrott volna vissza vízbe, mikor az ismét megállította. Cassie és Lory szúrós tekintettel méregették a lányt, elvégre hogy jön ő ahhoz, hogy csak úgy leszólítgassa Aaront?
- Tudod, arra gondoltam, hogy - zavarában egyik lábáról a másikra állt. - nem lenne-e kedved ellátogatni a Gardenbe. Tudod, beszélgetni egy kicsit.
- Mit is mondtál, mi a neved? - Aaron furcsállóan méregette őt, de úgy tűnt, a lány abból merít erőt, hogy kiszemeltje végre felfigyelt rá. Cassie halkan felmordult, de Lory azonnal le is pisszegte, hogy hallja a választ.
- A nevem Nicolette Contre.
- Szóval Nicolette. Ne haragudj, de nem igazán értem a meghívásod okát. - Lory elvigyorodott. Abban reményben kacsintott rá barátnőjére, hogy Aaron melegebb éghajlatra küldi el a merész kis francia tyúkot. Aaron nem valami kis kölyök, akit csak így, következmény nélkül randira lehet hívni! És ezt nemsokára a kis Nicky is megtanulja.
- Tudod, régóta figyellek már, na persze, amilyen rég itt vagyok. Az első napomon te segítettél, mikor eltévedtem, és meg akartam hálálni valamivel. - A mindig nyugodt, és éles eszű Aaron erre elvörösödött. Alig láthatóan ugyan, de elvörösödött. A két hallgatózó barátnő ezt egyáltalán nem találta biztató jelnek. Aaron még soha nem pirult el. Soha!
- Szóval akkor ez nem egy randi meghívás. - Erre Nicolette kislányosan elmosolyodott.- Ezt nem állítottam, de ha csak így jössz el, akkor ez nem randi.
- Ezt nem állítottam. - Aaron halvány mosollyal az arcán ismételte a lány szavait. Nicolette arcán még szélesebb mosoly terült el, ami csak még jobban felidegesítette Loryt és Cassie-t.
- Akkor elmegyünk?
- Mikor érsz rá? - Aaron kedves mosolyától a lányok azonnal olvadozni kezdtek, még azok is, akiknek amúgy nem szólt az a mosoly. Aaron mosoly ritkaszámba ment. Talán ezért is tartotta a Greenfield nőnemű tagjainak nagy része olyan ellenállhatatlannak. Lory és Cassie szinte el sem hitték, hogy valóban fültanúi annak, ahogy Aaron időpontot egyeztet valami külföldi csajjal. Szájtátva meredtek a párocskára.
- Ma az órák után elmehetnénk, nem? Megvárlak, amíg végzel.
- Rendben, nekem jó. Az edzésből még egy óra hátra van, ha gondolod, várj meg itt a padon. - Aaron a két lány felé mutatott, mire azok gyorsan oldalra kapták a tekintetüket. Mire visszafordultak, Nicolette már feléjük tartott. Lehuppant a közvetlen közelükben álló padra, és kedves, ám egy kissé cinikus mosollyal fordult feléjük.
- Remélem mindent tisztán és kitűnően hallottatok./Yesaya fejezete/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése