10.

Mr. Wildman az igazgatóiba kísérte Koniont, Hellát, Aaront és Jenát, az új lányt. Beszámolt az iskola fejének a történtekről - legalábbis arról, amit látott -, amit Naomi Hoover, az igazgatónő nagy sóhajtással fogadott. Legbelül teljes elragadtatással hallgatta végig a férfi beszámolóját és egy kicsit zavarba is jött, mikor a tanár úr tartotta a szemkontaktust beszéd közben. Titokban eléggé vonzotta őt Mr. Wildman nem csak külsőleg, valamiért belsőleg is, de mint igazgatónő esélye sem volt egy ilyen románchoz - bár nem is nagyon tervezett beszámolni érzéseiről az oktatónak.

A hölgy hosszú, barna haját lófarokban hordta, szemüvegét pedig levette és az asztalra tette. Felállt, megigazította csinos, bordó, combközépig érő szoknyáját - ehhez egy ugyanilyen színű, mélyen dekoltált felső is járult -, amihez fekete nejlonharisnyát és bordó magas sarkút hordott.

- Mit gondol erről, Hoover igazgatónő? - kérdezte Mr. Wildman karba font kezekkel, majd felemelte az egyik szemöldökét.

- Amondó vagyok, hogy önben nem csalódtam, Hella, akkor lepődtem volna meg, ha végre nem lenne benne egy balhéban - kezdte a nő a lány felé intézve szavait.

Hella csak forgatta a szemeit és sóhajtott egyet, de erre Miss. Hoover nem reagált semmit. Az igazgatónő sokáig beszélt még és osztotta az értelmet a diákoknak, Hella azonban nem figyelt, őt valaki más jobban érdekelte. Koniont leste a szeme sarkából. Nem értette, miért csinálta ezt a két fiú, mégsem az volt a legnagyobb kérdés a fejében. Miért érdekelte Koniont, hogy ő Aaronnal csókolózott? Ötlete sem volt, bár azt a vak is láthatta, hogy a két fiú között hatalmas ellenszenv volt jelen.

- Duncan kisasszony, legalább most figyeljen ide - csapott az asztalra az igazgatónő.

A lány megrezzent, egy kicsit meg is ijedt, majd Miss. Hooverre emelte újból tekintetét, aki megismételte a kérdést.

- Ez a két barom itt mellettem...  - kezdte el mesélni, hogy mi történt, de nem úgy fejezte be a mondatot, ahogy eredetileg tervezte, sóhajtott egyet. - Nézze, kamaszok. Pia, buli, verekedés, ezen élnek. Igazából nem tudok választ adni arra, hogy miért történtek a dolgok, de úgy érzem én is benne vagyok, úgyhogy én is kérem a büntetést, ha Konion kap.

Hella kiállt a barátja mellett. Legbelül érezte, hogy nem csak egy kamasz bunyó volt az egész és azt is, hogy Konion részéről valahogy a lány is beleivódott a verekedés okába.

A Konion meglepetten nézett a lányra, egyszerűen nem értette, hogy miért mondta ezeket.

- Megértem, hogy a barátja, de... - kezdte az igazgatónő, de Hella félbeszakította.

- Akarom a büntetést, érti? - vetett rá a lány egy szúrós pillantást, amitől belé fagyott a nőbe a szó.

Kínos csend telepedett az irodára - még a legyek zümmögését is lehetett hallani -, amit Jena tört meg.

- Szerintem meg Aaron a hibás - állította határozottan. - Ő ment neki Konionnak.

Hellát kezdte egyre jobban irritálni az új lány főleg, mert belebeszélt egy olyan dologba, amihez semmi köze nem volt az égvilágon. Idegesítette Jena haja, a grimasz az arcán, mikor találkozott a tekintetük és még a tekintete is, amit Konionra vetett egy óvatlan pillanatban nem sokkal azelőtt. A lány még ontotta bénábbnál bénább indokait Aaron ellen, de Hella egy idő után megelégelte ezt és közbe vágott.

- Befognád? - kérdezte füstölögve Hella. Jobb keze ökölbe szorult és úgy érezte, mindjárt felrobban.

- Mert mi lesz? - vonta fel az egyik szemöldökét Jena.

- Az lesz, hogy majd szépen betapasztom a szádat a cipőmmel - lépett egyet Hella a lány felé, aki meghátrált egy kissé, ezt pedig Hella egy győzelemittas mosollyal konstatálta.

- Elég legyen! - szólt közbe az igazgatónő.

Mivel nem tettek maradandó kárt sem egymásban, sem az iskolában, így az igazgató egy szóbeli megrovás kíséretében elzárásra ítélte őket egy hónapig, minden délután este hétig.

- Hát ez remek. Pont akkor van vége az edzésemnek - fortyogott Aaron az igazgatóiból kifelé.

Senki sem figyelt szegény fiúra, talán a lila hajú lány, Jena mutatta a legnagyobb érdeklődést iránta hármójuk közül. Konion elviharzott, Hella pedig rögtön utána sietett és berántotta a szertárba. Felkapcsolta a villanyt, mert sötét volt abban a kis szobában.

- Mit akarsz? - kérdezte halkan a fiú a földet pásztázva.

- Ne nézz hülyének! - dörrent rá a lány. - Látom, hogy van valami és rosszul esik, hogy nem mondod el, pedig a legjobb barátom vagy.

Konion nem felelt, mire Hella éppen nyitotta volna a száját, hogy újabb adag szöveget zúdítson barátjára, de a fiú gyorsabb volt. Egy határozott, mégis gyengéd csókkal nem hagyta szóhoz jutni. Hella tudta, hogy el kellene löknie magától, mégsem tette. Egyszerűen nem is akarta. Bár fogalma sem volt, hogy helyesen cselekszi-e, mégis visszacsókolt. Az igazat megvallva mindig is vonzódott a fiúhoz, mégsem ismerte be sem maga előtt, sem más előtt.

Abból a csókból megértette a lány, hogy miért is volt az a nagy cirkusz a Szilveszterkor történtek miatt. Elvált Konion ajkaitól.

- Nagyon tetszel - mondta a fiú halkan. - Megőrjített, mikor azzal a nyomorulttal láttalak - utalt Aaronra.

- Mióta? - kérdezte a lány kicsit zavartan.

- Elég régóta - felelte Konion titokzatosan. Esze ágában sem állt bevallani, hogy azóta érzett valamit a lányért, mióta csak meglátta.

/Bonnie Wheatbloom fejezete/