11.

John Hill a magas termetéről kapta az Égimeszelő gúnynevet. Már pár éve tanított az iskolában, ám hiába mondogatta állandóan, hogy megbünteti a tanulókat, sosem váltotta be szigorú ígéreteit. Ez a reggel is szokásosan indult számára, rendkívüli pontossággal végezte teendőit, fontos volt neki, hogy megbízhatónak lássák a kollégái. Az első óra előtt magához hívatta az igazgatónő. Az intézmény vezetője ugyanolyan szoros lófarokba kötötte a haját, mint mindig. Most fekete egybe ruhát viselt, elegánsan, egyenes háttal ült az asztalánál, és hangosan nyomkodta a gép billentyűzetét. Amikor hallotta az ajtó nyitódását, bűvös mosolyt villantott a vendégére, majd hellyel kínálta.

- Jó reggelt, Mr. Hill! Örülök, hogy befáradt hozzám. Nem szeretném feltartani, de kötelességemnek érzem, hogy felhívjam a figyelmét pár dologra. - Az idősödő férfi meglepetten nézett az igazgatónőre, nem értette, miről is lehet szó. A dolgozatokat próbálta már a következő órára kijavítani, mindent megszervezett időre, lelkiismeretesen megcsinálta minden feladatát. Hoover igazgatónő folytatta:

- Nem tudom, hallotta-e az osztályában történt dolgokról. Pár diákjára sok panasz érkezett mostanában, és a C-sekkel van a legtöbb baj. Mindig felháborgatják a békét, hangosan veszekednek, verekednek, komoly viták alakultak ki. Ha így folytatják, nagyon szigorú következményei lesznek. Ráadásul odáig fajultak a dolgok, hogy Autumn Davis az orvosiban kötött ki. Próbáltam beszélni velük, de nem is igazán figyeltek rám, ennél határozottabb módszerek kellenek. Maga az osztályfőnök, ezért kérem, próbáljon meg hatni rájuk valahogy, tegyen meg bármit, hogy javuljon a helyzet, mert legközelebb már talán a rendőrség segítségét kell kérnem, hiszen veszélyesek lehetnek egymásra. Figyeljen különösen Konionra, Aaronre, Tarára, illetve a B osztály Hellájára is legyen gondja. Most pedig menjen, el ne késsen az első óráról. - Azzal vissza is fordult a számítógép felé.
Mr. Hill motyogott valami elköszönés-félét, de teljesen meghökkent a hallottaktól. Nem is gondolta volna, hogy pont az ő osztályában fordulhatna elő ilyesmi. Világ életében naiv volt, minden emberhez bizalommal közeledett, el nem képzelhette, hogy az ő szeretett nebulói ilyeneket műveljenek. A szülei mindig is rendszerető, nyugodt életre nevelték, ritkán járt el szórakozni, helyette inkább tanult. Szegény körülmények között nőtt fel, így hamar rájött, hogy ha valamit el akar érni az életben, keményen meg kell küzdenie érte. Mindig is spórolós ember volt, egyedül a ruhák terén volt bőkezűbb. Márkásabb öltönyöket hordott, ám csak akkor vásárolt újakat, ha a régi már viseltessé vált. Mégsem vonhatta kétségbe az igazgatónő szavait, a terem előtt vett egy mély levegőt, végig simított ősz tincsein, majd monoton hangon köszöntötte az osztályát. Lecsapta az asztalra a naplót, idegesen járatta végig a tekintetét a tanulókon. Megérezték, hogy az osztályfőnökük most nincs valami jó hangulatban, így bágyadtan hagyták abba a beszélgetést, és néztek rá. Mr. Hill, mint tanár, fontosnak tartotta, hogy példát mutasson a nebulóknak, könnyen megsértődött, amikor látta, hogy nem figyelnek rá, semmibe veszik erőfeszítéseit, de a szigorítás mindig elmaradt. Most be kellett látnia, ha nem változtat a módszerein, akkor az osztálya nagyon el fog kallódni. Bariton hangján így kezdett bele mondandójába:

- Ma reggel beszéltem Hoover igazgatónővel, és szomorú dolgokat mondott. Azt hittem, szoros a kapcsolat közöttünk, és tudjátok, hogy bármit megbeszélhettek velem. Olyan jó közösség voltatok, szó szerint leesett az állam, amikor hallottam a balhéitokról. Most pedig tőletek szeretnék hallani minden incidenst, hogy mi miért történt, kik között, mikor. Kezdjük például azzal, hogy Autumn orvoshoz kényszerült. Erről ki mit tud mesélni? - Tara lassan felállt a helyéről, majd gyorsan elhadarta a történteket. Utána pedig Elena Swift mesélte el, hogy ő talált rá az ájult lányra, aki nem jöhet egy hétig iskolába. Végül pedig a többi balhé is szóba került. Mr. Hill csendben, figyelmesen hallgatta végig a beszámolókat, bármilyen érzelem kifejezése nélkül. Az óra végén csalódottan, feszülten sétálgatott fel-alá a teremben. A csengőt követően magához intette Koniont, Aaront és Tarát.

- Nos, remélem, levontátok a tanulságot ezekből az esetekből, de úgy érzem, mint osztályfőnökötök, segítenem kell rendezni a dolgokat. Beszélni fogok az iskola pszichológusával, hogy tartson nektek egyfajta csoportos terápiát. Vagyis egy hónapig minden héten össze kell ülnötök, és őszintén megbeszélni egymással a problémáitokat, illetve ő majd segít abban is, hogyan vezessétek le a felesleges energiátokat. Aki nem fog megjelenni, az egy igazolatlan órát kap. Erről Hellát is értesíteni fogom. - A tanulók nagyokat pislogva bámultak Mr. Hillre.

- Ezt nem teheti, tanár úr! Már így is itt kell maradnunk elzáráson! - bukott ki Konionból.

- Így legalább biztos okulnak majd! Ez még a javukra fog válni, később hálásak lesznek. A problémákat meg kell oldani, nem elfutni előlük - jegyezte meg Mr. Hill, majd kivonult a teremből.

- Ronda égimeszelő! Egyáltalán hogy lehet felesége egy ilyen alaknak?! - fakadt ki a szünetben a fiú, majd lebaktatott az udvarra elszívni egy cigit.


/Beata Juliette fejezete/